Mesélne a kutatásáról, amelyhez a támogatást elnyerte?

PhD-témavezetőm, Dr. Kredics László 2019-ben javasolta, hogy azokat a vegyületeket, amelyekkel dolgoztam, teszteljük növényeken is. Először lúdfűn végeztünk vizsgálatokat a Növénybiológiai Tanszék segítségével, majd a bíztató eredményeket követően paradicsomon kezdtem el kutatni. Az intézet udvarán saját magam építettem egy magaságyást, ott végeztem az első kísérleteket, amelyek ígéretes eredményeket mutattak. Magkezelést alkalmaztam már akkor is, a kezelés célja a növények növekedésének serkentése, a terméshozam növelése volt. Tulajdonképpen a paradicsomnövényre optimalizáltunk mindent. Ez volt a 2024-ben elnyert Proof of Concept projektem témája is, melynek során a kísérletes alátámasztáshoz RNS-szekvenálásra és más molekuláris technikákra volt szükségünk, hogy lássuk a növényben a génexpressziós változásokat, mi is történik hosszú távon. A magkezelés után felnevelt paradicsompalántákat egyhónapos-hathetes korukban kiültettük, és azt tapasztaltuk, hogy a méretük és fotoszintetikus pigmenttartalmuk is nagyobb, hosszútávon pedig azt láttuk, hogy a terméshozam megnövekedett. A 2024-es Proof of Concept támogatás segítségével sikerült alátámasztanunk, hogy ezek a paraméterek a magkezelés következtében alakultak így. A Proof of Concept alap 2025-ös támogatásával csávázási módszerekkel szeretnénk a szántóföldi növények magjaira juttatni a kezelőanyagot. Ehhez alapjaiban kell megváltoztatnunk a kezelést. A kezelőanyagot abban a koncentrációban, amelyben a magokat kezelni szükséges, nem tudjuk oldani, ezért egy olyan hatóanyagot kell találnunk, amely hasonló bioaktivitással rendelkezik. Egyébként az első kísérletek során azt vettük észre, hogy a hatóanyag, amelyet kipróbáltunk, még aktívabb is, tehát alacsonyabb koncentráció is elegendő a kezeléshez. Reményeink szerint ezzel a módszerrel elérhetjük a paradicsomhoz hasonlóan a szántóföldi növények, például a búza és a kukorica növekedésének serkentését is.

Miben más, illetve jobb-e, ha a magot kezeljük és nem magát a növényt?

A magot sokkal egyszerűbb kezelni a mezőgazdasági termelőknek is. Egy csávázógépben egyszerűen kivitelezhető; ha viszont szántóföldi nagygépekkel kell kijuttatni a földeken lévő az növényekre a kezelőanyagot, az mindig növeli a termés árát.

Dr. Marik Tamás mikrobiológus. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Milyen vetőmagkezelési módszereik vannak?

Három terméket szeretnénk létrehozni; az első, amit paradicsomra optimalizáltunk. Először a kezelőszert, azt követően a paradicsommagokat helyezzük rá a vetőszalagra, melyet aztán elültetünk. Lényeges, hogy a folyamat elején a paradicsommag érintkezzen a kezelőanyaggal. Kísérletesen bebizonyítottuk, hogy egészen a csírázásig a kezelőanyag nagy része még ott van a mag közelében, így képes kifejteni jótékony hatását. A második termékünk már az a kezelőanyag lenne, amit a harmadik, csávázási módszernél is használunk. A csávázószer a harmadik potenciális termékünk. Az utóbbi kettőt el flakonokban lehetne forgalmazni, elég lenne a folyadékban áztatni a magokat, és ezt a szert például azok a kistermelők is tudnák használni, akik nem szeretnének nagy termőterületeket bevetni. Erre majd akkor tervezünk módszert fejleszteni, ha meglesz a csávázószer.

Milyen növényekre lesz alkalmazható a termék? Mitől hiánypótló?

A készítmény nem növényspecifikus, a kezelési koncentráció pedig az lehet, amit jelenleg optimalizálunk. Jelenleg általános mezőgazdasági növényekre és egyéb veteménynövényekre (paprika, paradicsom, akár hüvelyesek) tervezünk fejleszteni.

Több okból is hiánypótló lesz a termék, egyrészt egyszeri magkezelés után már várható hatás a termés mennyiségének növekedése. Ilyen szerről nekem nincs tudomásom, általában többszöri kezelést igényel a növény. Másrészt a kezelőszerek nagy része úgynevezett passzív kezelőszer, amely úgy hat, mint egy komposzt, tehát csak tápanyagokat juttat a növényeknek; a mi kezelőanyagunk pedig egy aktív hatóanyag, olyan folyamatokat indít be, amelyek segítik a végső célt, a termésmennyiség növekedését.

Más népszerű termékek még a mikrobiális oltóanyagok, melyekkel mikroorganizmusokat juttatunk ki a környezetbe, azok ott elszaporodnak és kifejtik jótékony hatásukat. Olyan mikroorganizmusokat célszerű használni, amelyek eleve megtalálhatóak az adott területen, például hazai termőföldeken hazai izolálású mikroorganizmusokat érdemes használni, mert ha világszinten mindenki ugyanazt használja, az a biodiverzitás csökkenéséhez vezethet. A mi készítményünk a növényekben célzottan azokat a géneket indítja be, amelyek a növénynövekedést mikrorganizmusok alkalmazása nélkül is képesek serkentik. Így a termőterületek mikrobiális biodiverzitása megőrizhető.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Csak a mezőgazdaságban, vagy a hobbikertészetben is hasznosulhat majd ez a termék? Előre láthatóan mikor kerül forgalomba?

A piac összes szegmensét igyekszünk lefedni. Én is szeretek kertészkedni, és úgy gondolom, hogy a hobbikertészeknek a vetőszalagos módszerrel alkalmazható készítményünk megfelelő lesz, de nyilván a nagy üzlet a csávázószerben van. Gyakran hallani, hogy a hobbikertészek véleményét a lehető legnehezebb megváltoztatni, mert ők mindig ugyanazzal szeretik kezelni a növényeiket, de hátha majd nekünk sikerül. Már 2026-27-ben megjelenhetnek az első prototípusaink, melyeket a piacra lépés előtt szeretnénk még tesztelni.

Mi a fő kutatási területe, és ehhez mennyire kapcsolódik a jelen projekt?

Nekem jelenleg ez a fő kutatási témám, amely 2019-ben még mellékágként indult. Jelenleg két PhD-hallgató dolgozik a projekt növényes részén. Egyébként humángyógyászati irányba is elindultunk, feleségem bioinformatikus, ő kezdeményezte. Jelenleg négy PhD-hallgató van a laboratóriumunkban, ketten a téma humán, ketten pedig a növényi vonatkozásain dolgoznak.

A növénybiológia és a mikrobiológia gyakran összekapcsolódik?

Mindig összefonódnak. A növény-mikroba kapcsolatokról kurzust is tartunk Dr. Kredics Lászlóval. Kutatásom során növénybiológusokkal is dolgoztam közös projekteken, sőt most már tanszékünkön is sikerült egy, az előző Proof of Concept pályázatból finanszírozott, saját növénynevelő szobát kialakítanom.

Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Hogyan lett önből biológus, miért ezt a pályát választotta?

Már általános iskolától kezdve mindig a biológia érdekelt. Édesapám biológiatanár, ő is tanított engem. Nem is láttam más irányt, egyértelmű volt, hogy a biológia felé megyek. A többi tárgy jegyei nem voltak olyan fényesek, de a biológia mindig színötös volt, egészen középiskoláig nem is kellett rá sokat tanulnom, hiszen ez érdekelt. Az egyetemen aztán észrevettem, hogy ez így nem fog menni tovább, de a kezdeti nehézségek után sikerült elérnem, hogy kutatóként tudjak elhelyezkedni. Nagyon sokat köszönhetek a témavezetőimnek, tanszékvezetőimnek, kollégáimnak, akik folyamatos önbizalomnöveléssel és támogatással irányítottak.

Mi motiválja a mindennapokban és a munkája során?

A mindennapokban a családom. Bioinformatikus feleségemmel együtt ugyanazon a kutatási témán dolgozunk a tanszéken, és van egy kislányunk. Ők motiválnak: ha az ember ránéz a saját családjára, akkor tudja, hogy miről beszélek. Feleségemmel mindig megkapjuk a kérdést, hogy jó-e az, hogy együtt dolgozunk; hát szerintem nagyon jó. Mindig van miről beszélnünk, a beszédtéma a saját, közös életünk, a kutatásunk. Mivel mindketten kutatók vagyunk, így amikor nekem be kell jönnöm este 7-kor, mert le kell mérnem pár dolgot, vagy van egy stresszesebb időszak és éjszakákon át bent vagyok pályázatokat írni, megérti; és ugyanez fordítva is működik. A gyermeknevelésben mindent megosztunk, tehát ha a feleségemnek van kutatóként többletterhe, akkor azokra a napokra, estékre én veszem át a ház és gyermek körüli teljes teendőket. Ez a magánélet-jellegű motiváció, a másik pedig a szakmai. Büszke vagyok arra, hogy sikerült egy lelkes csapatot építenem erre a témára; a PhD-hallgatókon azt látom, hogy sokáig képesek itt maradni a tanszéken, és minden feladatot erejükön felül elvégeznek.

Dr. Marik Tamás és Prof. Dr. Gácser Attila kialakított egy tengeri akváriumot a Biológia Intézet földszintjén. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Hogyan kapcsolódik ki?

Hobbim a tengeri akvarisztika, ami szerintem szintén a mikrobiológiára épül. Prof. Dr. Gácser Attilával a Biológia Intézet földszintjén ki is alakítottunk egy tengeri akváriumot. Maga az akvárium Professzor úré, a benne lévő köveket, korallokat viszont én telepítettem bele. A halak nagy részét is én hoztam otthonról, mert az otthoni halaim nem mindig jönnek ki jól egymással, ilyenkor a munkahelyemen csodálom őket tovább. Az akváriumban is minden a mikrobiológiai egyensúlytól függ, amit egy ilyen kis zárt térben még nehezebb megteremteni. Ha bármilyen érték elmozdul, arra gyorsan reagálnak a mikroorganizmusok. Például egy-két hónapja volt egy kisebb opálosodás az egyik pumpa leállása miatt, amit – miután a hibát kijavítottuk – a rendszer önmaga megoldott, köszönhetően a stabil mikrobapopulációnak.

A másik, amivel kikapcsolódok, a kendó: a japán vívás harcművészete. Ezt már 14 éve űzöm aktívan, és most már én is tartok edzéseket. Ez a mentális egészségnek nagyon sokat jelent. Egyrészt az ember ki tudja adni az energiáit, amelyek a mindennapokban, vagy stresszesebb időszakokban felhalmozódnak. Másrészt az edzések elején van egy úgynevezett Mokuso, azaz meditáció: japán ülésben, Szeizában ülünk fél-egy percig, hiszen a kendóba úgy kell belekezdeni, hogy az egész napot félre kell tenni oldalra, és csak arra koncentrálni, ami következik. Tehát a jelenre és a közeljövőre fókuszálva kell nyerni, ott élni, ami nagyon sokat segít nekem is a stresszesebb időszakokban, melyeken ilyen gondolkodásmóddal könnyebb túljutni.

Balog Helga
Fotó: Kovács-Jerney Ádám